Elmesélem a legutóbbi vizsgálatot, ahol kimondatott a halálos ítéletem. Tudniillik a cukorbetegség* egy - hosszan tartó agóniával járó, lassand de folyamatosan súlyosbodó, egyre keményebb gyógyszerekkel kezelendő - gyógyíthatatlan betegség a magyarországon használatos orvosi tudományok szerint.

Az orvos a leleteim, testtömegem, megkérdezett szokásaim alapján elmondta, hogy a véremben több a cukor, mint a normális, mert lecsökkent az inzulin-termelésem (ezt nem tudom, miből gondolta, ilyen labormérés nem volt, és ő sem rendelt), de megnyugtatott, hogy ezzel a betegséggel még nagyon sokáig élhetek, ámbár fokozatosan romlani fog az állapotom. Gyógyszert is kaptam, vérnyomáscsökkentőt, és metformint, ez egy elég jónak kinéző gyógyszer, a hosszú élet titkának tartják sokan, csak elveszti tőle az ember a szexuális vágyait. Ezen felül adott életmód- és étkezési tanácsokat is, pontosan ezeket:

"Ne egyek napi 2000 kCal-nál többet, kerüljem a cukrot és a fehér liszttel készült ételeket, mozogjak rendszeresen napi legalább fél órát."

Felvetettem neki, hogy mi lenne, ha nem ennék szénhidrátot, mert a vérben ennek a túltengése okozza a betegségemet. Meg ne próbáljam, mondta, mert az agynak kell a szénhidrát, anélkül azonnal károsodik, belehalhatok. (itt hatalmasat tévedett, de ez a tévhit magyarországon általános sajnos)

Vegyes érzésekkel jöttem el tőle, ráadásul másnap hosszabb időre külföldre indultam, ahol egyedül vagyok, sok  esti szabadidővel. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy belehalnék-e ha nem ennék szénhidrátot, és elmúlhatna-e a betegségem. Gondoltam utánanézek ráérő időmben. Majd írok erről is, meglepő dolgokra találtam.

* amikor cukorbetegséget írok, arra mindig a 2-es típusú, szerzett betegséget értem, az 1-es csak néhány tünetében hasonlít, de sok közük nincs egymáshoz, mintha a TBC-t meg a tüdőrákot 1-es és 2-es típusú tüdőbetegségnek neveznénk, mindkettőtől köhög az ember, és a tüdeje beteg.