Egy kövér ember zsírja egyszer éghet. A krematóriumban. esetleg ha lakástűz áldozata lesz, vagy bennég az autójában, de annak, hogy a magunkon tárolt zsírt elégessük, semmi esélye.
Amikor egy kövér, 2-es típusú, vagy inzulinrezisztens ember orvoshoz megy, ráparancsolnak, hogy fogyjon le. Ezt azután is mondják neki, hogy inzulint kap. Inzulint, amit először alultáplált embereknek adtak, étvágycsinálónak.

Mi is történik bennünk, amikor fogyunk? Hová kerül a zsírunk? Mi kell ahhoz, hogy fogyjunk? Ez foglalkoztatott, amikor megtudtam, hogy cukorbeteg vagyok, az orvos nyilván nem mondott semmi érdemlegeset, csak azt, hogy egyek kevesebbet. De hogyan, ha mindig éhes vagyok. 
Az első feladat volt kezelni az éhség-dolgot. Utánanéztem, és kiderült, hogy a magas inzulinszint elnyomja a leptin (jóllakottság-hormon) érzékelését a kisagyban, ezért az inzulin-rezisztens dagik mindig éhesek. Egyszerű volt a feladat, ne legyen bennem sok inzulin. Az inzuln a vércukorszint miatt magas, ha nincs bennem felesleges vércukor, lemegy az inzulinszint. 
Ha már alacsony az inzulin, akkor a cukorszint csökkenésére az alfa sejtek glukagont engednek ki, ez kb. anti inzulin. Ettől a zsírsejtek a májba küldik a zsírt, és a máj csinál belőte..... TÁDÁM:

CUKROT (glükózt) és túléljük az éjszakai éhezést

Csodás neve van a folyamatnak:  glükoneogenezis - jegyezd meg, ezzel fogyhatsz le,vagy zsírleszívással, de az a "jó" zsírt szedi le, és otthagyja a "rossz" zsírt. Minden ketogén, paleo, Atkins, csökkentett szénhidrát-diéta erre a folyamatra alapoz.

Ezért nem 0 a vércukorszintünk reggel, ezért nem hal meg az agyunk ha nem eszünk szénhidrátot. Annyira van szükségünk, hogy alacsony legyen az inzulinszintünk és a vércukorszintünk. Azaz a hagyományos cukorbeteg-étrendek, pláne a beszedett/adagolt inzulin nagyjából lehetetlenné, de legalábbis végtelen szenvedéssé teszik a fogyást.