Teljesen ártatlan vagyok, a 184 cm-hez a 123 kg-os tömeg, az időnként a lidl-ben vett pizzás háromszögek, az ünnepi alkalmakon a svédasztalos finomságok, a családi genetikai és konyhatechnikai halmozódás egyike sem okozhatta. 

Vagyis dehogynem. Én ettem hosszú időn keresztül túl sokat, és rossz dolgokat. Volt egy csomó előjel, elsősorban kövér voltam, mint egy disznó és +-5 kg-nál jobban nem tudtam a 120-tól eltávolodni. 

Tavaly egy ultrahangos felvételnél mondták, hogy zsírmájam van, különösebb figyelmeztetés nélkül, hogy ez rossz lenne - refluxot vizsgáltak, ami egy kicsi volt, de fél év alatt elmúlt szerencsére. Kb. egy év alatt - rendszeres mozgás mellett a vérnyomásom a 120-130/80-ról ritkán mérve megemelkedett, 150/100-re, de nem aggódtam miatta. Vettünk magánbiztosítást, el is mentem tavaly szeptemberben egy felmérésre, ahol - utólag megnézve 7,7 volt a cukor-értékem, amire semmit nem mondtak, diétát javasoltak a cukorbetegség ellen, ezt részben kezdtem komolyan venni, de nem mindig volt sikeres.

Idén életbiztosítást akart rám kötni a cég, mert elég értékes dolgozó vagyok, fájna, ha kiesnék egy időre, és mivel drágát akart, így elküldtek orvosi vizsgálatra, ahonnan kaptunk egy 9,4-es reggeli vércukorértéket, ami már rondának mondható. Csináltunk még egyet gyorsan, ez csak 8,9 lett, de a hemoglobin A1C 8,5%, ami azt mutatja, hogy az elmúlt hónapokban általában jóval magasabb volt a vércukorszintem, mint amilyennek lennie kellett volna. Egy édes alak vagyok.

A cukorbetegséget magyarországon az orvosok és a betegek is egy progresszív, gyógyíthatatlan betegségnek tartják, így is kezelik, pedig nyugaton láthatólag vannak jelek arra, hogy gyógyítható. Azon vagyok, hogy az enyém visszaforduljon és meggyógyuljak, esetleg megmutassam másoknak is, hogy lehetséges. Ezt az utat gondolom dokumentálni viszonylag rendszeresen.